Vállukon viszik a gazdaságot
Ám a kis- és középvállalatok helyzetén senki sem igyekszik javítani
A gazdasági szakemberek előtt teljesen egyértelmű, hogy a kis- és középvállalatok egyre fontosabb szerepet játszanak az ország gazdasági helyzetének alakulásában. Hiszen ők képezik a gazdasági mérleg növekedésének alapját, a bruttó társadalmi össztermék 60 százalékát valósítják meg, a kivitel 45 százaléka köszönhető nekik, és a foglalkoztatottak mintegy 45 százaléka a kis- és középvállalatokban talál magának elhelyezkedési lehetőséget. Ezek a statisztikai adatok egyértelműen alátámasztják azt, hogy meg kellene becsülni az országnak a kis- és középvállalatokat, viszont a mérleg másik oldalán azt láthatjuk, hogy ez nem így van. Senki se tesz azért, hogy javítson a helyzetükön, így a vállalkozások nap mint nap súlyos gondokkal néznek szembe, például a pénzelés tekintetében, nem tudnak kedvező támogatáshoz, kölcsönhöz jutni, de még ennél is nagyobb gond számukra, hogy a kinnlevőségüket képtelenek behajtani. Az állam irányába is számos kötelezettségnek kell eleget tenniük, ami nem hogy csökkenne, hanem a különböző járulékfélék szinte napról napra növekednek.
Az országban mintegy 300 000-re tehető a kis- és középvállalatok száma, amelyek a foglalkoztatottak mintegy felének állást biztosítanak, mégsem történik semmi annak érdekében, hogy az állam könnyítsen a helyzetükön. Kínáltak ugyan számukra különböző kedvezőnek nevezett banki kölcsönöket, de a meghirdetett 15 százalékos kamat meglehetősen magas, és ez egyáltalán nem serkenti arra a vállalkozókat, hogy tovább fejlődjenek. Létezik ugyan államilag támogatott kölcsönvonal, de sajnos nem kellő számban, soha sem kaphatnak annyian kölcsönt, mint amennyien igényelnék. Ugyanígy az Európai Beruházási Bank és a Európai Felújítási és Fejlesztési Bank is kínál kedvezőbb hiteleket mintegy 6 százalékos kamattal a kis- és középvállalkozóknak, de ezzel sem tud élni minden rászoruló. A gazdasági minisztérium adatai szerint 2008-ban és 2009-ben az úgynevezett vissza nem térítendő állami támogatást, ami összegben kifejezve 178,3 millió dinárt tett ki és 749 kis- és középvállalat kaphatta meg. A közelmúltban a Külföldi Befektetési Ügynökség (SIEPA) pályázatot tett közzé 8 millió dinár vissza nem térítendő hitelre, csak a dolognak az a szépséghibája, hogy ezt a pénzt nem kaphatja meg akárki, csupán a sikeres vállalkozók, és közülük is azok, akik kivitelre termelnek. Felvetődik a kérdés, vajon hány ilyen van, és ha már amúgy is sikeresek, vajon őket kellene-e segíteni vagy éppen azokat, akik gondokkal küzdenek.
Márpedig a legtöbb kis- és középvállalat a pénztelenséggel, a megfizettetés gondjával és a számla zárolásával küzd nap mint nap. Az egészben az a legszomorúbb, hogy a közvállalatokkal nem tudják megfizettetni a kinnlevőségeiket, ami azt jelenti, hogy épp az állam sodorja őket kedvezőtlen helyzetbe. Ezen felül a kis- és középvállalatokra nézve az átlag 15 százalékos, a haszonra 10 százalékot kell fizetniük, de még számos rejtett adó- és különkiadás terheli őket. Különösen fájó és legtöbben azt nehezményezik, hogy a községek hajlamosak arra, hogy különadót rójanak ki a területeken tevékenykedő kis- és középvállalatokra. Ilyen például a cégtábla megadóztatása, amelyre az elmúlt három év során a Munkáltatók Uniójának nyilvántartása szerint állítólag a községek nem kevesebb mint 156 millió euróval több adót róttak ki, mint amennyit a törvény meghatározott. Ugyanis az a helyzet, hogy a pénzügyminisztérium nem hozott meg olyan jellegű rendeletet, amellyel a különböző községi illetékek, adók nagyságát szabályozza, így az elmúlt néhány évben a községek egyre kapzsibbá váltak és évente több száz százalékkal növelték a szóban forgó adót. Állítólag több kis- és középvállalatot sodortak ilyen módon a fizetésképtelenség határára.
Magyar Szó, 2010.08.12.