Év: 2010

Még ki sem írták a Szerbiai Telekom 51 százalékának eladására vonatkozó versenypályázatot, már megkezdődtek a kormánytagok közötti találgatások azzal kapcsolatban, hogy mire fordítsák a bevételt: vajon a költségvetésbe kerüljön az összeg, vagy külön alapot hozzanak létre erre a célra. A távközlési vállalat többségi tulajdonrészének értékesítésével kapcsolatban Miša Brkić gazdasági elemzővel beszélgettünk.

– Szerbiának meg kell szabadulnia az összes még állami kézben vagy többségi tulajdonban lévő vállalatától, kiváltképp, ha azok monopolhelyzetben vannak. Igaz, az Európai Unióban ma több cég állami tulajdonban van, láthatjuk azonban, hogy országunk eddig nem mutatkozott valami jó tulajdonosnak. Ugyanakkor a szerbiai közvállatoknak nem csupán tőkére, hanem új szervezésre és technológiára lenne szükségük. Ezeket azonban csak akkor tudnák biztosítani, ha stratégiai partnerséget kötnek egy külföldi nagyvállalattal. A Szerbiai Telekomnak találnia kell egy olyan partnert, akivel könnyebben üzletelhetne. Természetesen sokan azt állítják, hogy a Telekom egy kitűnően működő vállalat, de ha társulna hozzá egy külföldi cég, sokkal professzionálisabb és nyereségesebb lehetne.

A becslések szerint a Telekom 2,43 milliárd eurót ér. Reális ez a becslés?

– Ez csupán találgatás. A szerb kormány felbérelt egy tanácsadó könyvvizsgáló-vállalatot a közvállalat felbecsülésére, amely el is végezte a revizori munkát, de nem ismerjük a valós értéket. Feltehetőleg nagyobb összegről van szó, körülbelül 3 milliárd euróról beszélhetünk.

A megfelelő pillanatban írtuk ki a versenypályázatot?

– Erre a kérdésre én is kérdéssel válaszolhatok: és mikor lesz megfelelő a pillanat? Zoran Đinđić egykori kormányfő annak idején ugyanezt a kérdést tette fel azoknak a kritikusoknak, akik végig azon a véleményen voltak, hogy Szerbiának nem szabadna belekezdenie a reformokba, mert jó az, ahogyan élünk. Sohasem volt megfelelő pillanat a reform megkezdésére, és sohasem lesz elég jó pillanat arra sem, hogy külföldi résztulajdonba kerüljön a Telekom. Láthatjuk, hogy a kormány valóban el akarja adni a vállalat nagy részét, de nem azért, hogy sikeresebb és jobban működő cég legyen, hanem mert pénzt gyűjtenek egy újabb választásra, hogy megvegyék a szavazókat.

Véleménye szerint a közvállalat eladásából származó jövedelemnek egy alapba vagy inkább a köztársasági költségvetésbe kellene befolynia?

– Pillanatnyilag egyik megoldás sem tűnik megfelelőnek. Ha az állami költségvetésbe folyna be ez a jövedelem, akkor a parlament ellenőrizné, mire költik az eszközöket. Tanúi lehetünk azonban annak, hogy a képviselőház a mai napig sem ellenőrzi, hogy mire költik az állami költségvetés bevételeit. Ha pedig egy alapba kerülne az eladásból származó pénz, akkor egy központi bizottság felügyelné, hogy mire költik azt. Ekkor tulajdonképpen egy maroknyi csoport becsületszavára lesz bízva, hogy valóban oda kerüljön a pénz, ahova kell. Nos, ennek a bizottságnak hihetünk is, meg nem is.

Mire kellene költeni a befolyt összeget?

– A közvéleményben két lehetőséget említenek. Ha ez a pénz az állami költségvetésbe kerül, akkor elképzelhető, hogy ugyanaz fog történni, mint ami a Mobtel eladásakor, amikor is zongorákat vásároltak az iskoláknak, meg tornatermeket építettek, vagy önkormányzati irodákat újítottak fel. Ekkor szinte kidobtunk az ablakon másfél milliárd eurót. A másik lehetőség szerint pedig az infrastruktúrára kellene fordítani. Nekem ez a legszimpatikusabb megoldás. Több nemzetközi szervezet és külföldi befektető szerint Szerbia infrastrukturális szempontból az egyik legfejletlenebb európai ország. És itt nemcsak a közlekedésről van szó, hanem a telekommunikációról is. A legtöbbször a széles sávú internetcsatlakozás hiányát említik meg, amelyet ma már a jó üzletvezetés nélkülözhetetlen alapjaként tartunk számon. Négy évvel ezelőtt, amikor eladtuk a Mobtel közvállaltot a norvég Telenor vállalatnak, Bokros Lajossal beszélgettem Budapesten, akit a magyarországi rendszerváltás gazdasági reformjai megalkotójának tartanak számon világszerte. Amikor megkérdeztem tőle, hogy ha ő lenne a szerbiai pénzügyminiszter, mire fordítaná a mobilszolgáltatóból befolyt pénzt, azt válaszolta, hogy a nyugdíjreformra. Valóban. Ha ez az állam tényleg annyira gondoskodni akar a nyugdíjasokról, mint ahogyan azt állítja, akkor a Telekomból származó összeg egy részéből nyugodtan stabilizálhatná a szerbiai nyugdíjalapot.

Mit gondol, ki lesz a nyertes pályázó?

– A közvélemény szinte egyhangúan a Deutsche Telekomra tippel, de nem lepődnék meg, ha az egyiptomi Orascom vagy a francia France Télécom lenne a nyertes. Ha azonban átgondoljuk, akkor a Deutsche Telekom lenne számunkra a legjobb választási lehetőség, hiszen társtulajdonosa annak a görög OTE távközlési vállaltnak, amelynek 20 százaléknyi érdekeltsége van a Szerbiai Telekomban. Ha megnézzük, mindegyik cég megfelelő lenne, hiszen korszerűek és jó technológiával rendelkeznek. Ugyanakkor a régióban a német vállalat a legjobban képviselt, és Szerbia az egyetlen ország, ahol még nincs érdekeltsége.

Magyar Szó, 2010. október 21.

EURÓPAISÁG – HITELESSÉG – PROTOKOLL címmel 2010. november 13-án, szombaton Görög Ibolya protokollszakértő, a Magyar Parlament volt protokollfőnöke, számos sikerkönyv szerzője egynapos képzést tart Európaiság, hitelesség, protokoll címmel.

Amit kínálunk:

A protokoll-tréning elvégzése után a hallgató:

– tévedés nélkül alkalmazza az európai viselkedéskultúra alapvető elemeit,

– tisztában lesz azzal, hogy egyes európai országokban, illetve a leggyakrabban látogatott más országokban milyen alapvető illemszabályokat kell betartania,

– a tárgyalás-technikához kellő alapot szerez a testbeszéd, az ültetési rend és más, a tartalmi kérdéseknek a számára kedvező megoldásához szükséges protokolláris eszközök használatában,

– a hivatali protokoll keretén belül hibátlanul használja annak kellékeit, mint pl. a telefon, a névjegy, a meghívó, a különféle rangsorok,

– illendően részt tud venni rendezvényeken, illetve meg tud szervezni különböző hivatalos ceremóniákat,

– az étkezéssel egybekötött hivatalos összejöveteleken hibátlanul viselkedik, az alkalmat fesztelenül, saját kommunikációs hasznára fordítva tudja kezelni,

– a helyzetgyakorlatok és konzultációk eredményeként mind magán-, mind hivatali megmozdulásaiban képes lesz az előadások során fel nem merült konkrét szituációk tökéletes megoldására,

– szabadon használja – külön kérhető előadás után- mind a közvetlen (pl. előadás, beszéd tartása), mind a közvetett (írott és elektronikus sajtó) közszereplés helyes eszközeit.

Kinek ajánljuk:

– mindenkinek, aki emberekkel és emberek között dolgozik,

– cégvezetőknek, cégek munkatársainak, akik a céget képviselik,

– a médiában dolgozóknak, önkormányzati képviselőknek és közalkalmazottaknak,

– aki aktív társadalmi életet él, civil szervezeti vezetőknek és aktivistáknak,

– mindenkinek, aki könnyed formában a mindennapokban is hasznos tudnivalókat  szeretne elsajátítani.

A képzés helyszíne: Szabadka, Korvin Mátyás utca 9. Szakegyesületek és Társulatok Szövetségének székháza

Időpontja: 2010. november 13., szombat

Részvételi díj: 1990,00 dinár.

Érdeklődni lehet: rePRezenters Kft. Szabadka, Korvin Mátyás utca 9.

telefon: 024-521-551

e-mail: reprezenters@gmail.com

PROGRAM

EURÓPAISÁG – HITELESSÉG – PROTOKOLL

Szabadka, 2010. november 13.

Előadó: Görög Ibolya, protokollszakértő

10,00 – 11,30 – A viselkedéskultúra helye a kommunikációban (törvény, erkölcs, konvenció).  A non-verbális kommunikáció és a  hitelesség. Testbeszéd. Zónák. Öltözködés. Biológiai megnyilvánulások  kezelése.

11,30 – 11,45 – Szünet

11,45 – 13,00 – A megszólalás hitelessége: tegezés, magázás, megszólítás szóban és írásban. Bemutatkozás, bemutatás. Telefonálás.

13,00 – 13,45 – Ebéd

13,45 – 14,45 – Tárgyalás protokollja. Viselkedés állásinterjún

Vendég fogadása, kísérése. Az időpont egyeztetése, várakoztatás, késés. Tárgyalási ültetési rendek és stratégiák. A helyes kínálás.

14,45 – 15,00 – Szünet

15,00 – 16,00 – Hivatalos étkezéses alkalmak Viselkedés asztalnál, ill. álló alkalmakon

Kistelek Környéki Települések Többcélú Társulása

Projekt cím: Magyar-Szerb határon átnyúló ár- és belvízvédelmi rendszer létrehozása és működtetése a Tisza-folyó mentén

A Kistelek Környéki Települések Többcélú Társulása jelenleg valósítja meg partnereivel közösen (ICR-Szerbia, ATIKÖVIZIG-Magyarország) a “Magyar-Szerb határon átnyúló ár- és belvízvédelmi rendszer létrehozása és működtetése a Tisza-folyó mentén” című projektet.

A projekt az Európai Unió társfinanszírozásával valósul meg a Magyarország-Szerbia IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében, az “INFRASTRUKTÚRA ÉS KÖRNYEZET” 1. számú prioritás tengelyen belül az “1.2. Közös felelősségvállalás a környezetért” beavatkozási területen az “1.2.1. Kisebb léptékű vízgazdálkodási (ár- és belvízvédelem) tevékenységek” intézkedésen keresztül.

A projekt átfogó célja kibővíteni a rendelkezésre álló, árvízi és belvízi károk megelőzését szolgáló technikai eszközöket a gazdaságilag és társadalmilag elmaradott területeken, illetve az árvíz és belvizek által veszélyeztetett térségekben, valamint növelni az illetékes hatóságok szabad kapacitását és a határmenti kommunikációt az árvízi és belvízi károk megelőzése és elhárítása érdekében.

A projekt célcsoportja Magyarország és Szerbia közös folyó–menti veszélyeztetett területei, pontosabban a következő régiók, kistérségek és azok települései: Magyarországon Dél-Alföld Régió, ezen belül Kistelek kistérség, Szerbiában Vajdaság tartomány, ezen belül pedig Magyarkanizsa (Kanjiza) városa.

A projekt céljai hozzájárulnak a „Környezeti fenntarthatóság és biztonság a határzónában” a Magyarország-Szerbia IPA Határon Átnyúló Együttműködési Programban megnevezett specifikus cél eléréséhez, mely Program hosszú távú általános célja egy fenntartható és biztonságos környezetben együttműködő régió létrehozása.

A projekt összköltségvetése 844.868 euró, melyből az Európai Unió társfinanszírozása 718.138 eurót tesz ki.

Jelen dokumentum az Európai Unió társfinanszírozásával készült el. A dokumentum tartalma a Kistelek Környéki Települések Többcélú Társulásának kizárólagos felelőssége, mely semmilyen körülmények között nem tükrözi az Európai Unió és/vagy az Irányító Hatóság álláspontját.

A projekt a Magyarország-Szerbia IPA Határon Átnyúló Együttműködési Programban, az Európai Unió társfinanszírozásával valósul meg.

A szerb kormány mindent megtesz, hogy az állami felügyelet alatt álló termékek díjszabása újévig ne növekedjen, és hogy tartható legyen az évi 8 százalékos célinfláció, jelentette ki hétfőn Mirko Cvetković kormányfő Újvidéken a Tartományi Gazdasági Kamarában megtartott összejövetelen.

A világválság utáni időszakban Szerbia gazdasága javulást mutat, számolt be a Mirko Cvetković kormányfő a vajdasági gazdasági élet képviselői előtt. A fellendülés jelei az első negyedévben még igen szerények voltak, a másodikban már elérte a 2 százalékos szintet, és a féléves összesített eredmény szerint hat hónap alatt 1,3 százalék volt. Ha a második negyedévben beindult növekedés az eddigi ütemben folytatódik, az év végéig Szerbia gazdasága eléri, de akár túl is szárnyalhatja az 1,5 százalékos növekedési szintet, amelyet tavaly év végén a Nemzetközi Valutaalap képviselőivel tűztek ki célul. A számadatok optimizmusra adnak okot, ám nem szabad szem elől tévesztetni, mondja Cvetković, hogy ez a növekedés a 2009-es évhez viszonyítottak, amikor Szerbia gazdasága a világválság hatására komolyan visszaesett. Tehát, az idei cél megvalósításakor is a 2008-as évi teljesítmény alatt maradunk. A tavalyelőtti színvonal leghamarabb jövőre érhető el.

A szerb gazdaság növelésére a kormány egy újfajta modellt dolgozott ki, újságolta el a kormányfő. Az eddigi szerint a fejlesztést a hazai, más szóval a belső fogyasztás jelentette, amit a privatizált vállalatokból befolyt összegek lehetővé tettek, ám veszélyt jelentettek az ország makrogazdaságára. A régi modell többé nem tartható fenn, az új pedig már nem a behozatalon, hanem a kivitelen alapul majd. A hazai termékek eddig elérhetetlennek tűnt piacokra törtek be, aminek megvannak már az eredményei is. Az idei év kilenc hónapja alatt a szerbiai termékek kivitele 16 százalékkal növekedett, a behozatalt pedig sikerült csökkenteni. A exportnak importtal való lefedettsége eléri az 57 százalékot.

A kormányfő kitért a dinár árfolyamának alakulására is. Elmondta, az utóbbi egy-két hónapban nem tapasztalhatók nagyobb kilengések, és ez is a kivitelt serkentő politikának az eredménye. Az idei évi célinfláció a tervezett keretek között marad, vagyis a 8 százalék körüli szinten. Ha decemberre mégis úgy alakul, hogy a pénzhígulás túllépné a tervezett szintet, mégsem veszélyeztetné a gazdaság stabilitását. A szerb kormány minden tőle telhetőt megtesz, mondja Cvetković, hogy visszafogja az államilag irányított termékek árának növekedését. A villanyáram és a földgáz árának drágítási követelésit elutasította, és ez a két energiaforrás az év végéig semmiképp sem drágulhat meg.

A vajdasági üzletemberek a beszámolót követően kérdéseket intéztek a kormányfőhöz. Mint mondják, napi tevékenységük során azt tapasztalják, hogy a kormány nem fektet kellő hangsúlyt a szürkegazdaság letörésére, mintha ez az ágazat a lakosság szociális békéjét lenne hivatott szolgálni. Arra is panaszkodtak, hogy az üzleti körökben tapasztalt fizetési fegyelmezetlenség már olyan mértékeket ölt, hogy mindenki mindenkinek adósa, és négy hónapnál is többet kell várni az elvégzett munka megfizettetésére. A vállalkozók felrótták a kormányfőnek a közszféra immár mértéktelennek tűnő költekezését, amit a vállalkozó adófizetők pénzéből (is) fedeznek. Amíg a közhivatalnokok száma egyre növekszik, a kisvállalkozók arra kényszerülnek, hogy munkahelyeket számoljanak fel.

A kormányfő a kérdésekre válaszolva elmondta, a szürkegazdaság letörése elsődleges feladat, ám nem az öt pokrócot becsempésző polgárok jelentik a veszélyt, hanem azok a csatornák, melyeken nagy mennyiségű áru kerül be az országba anélkül, hogy vámot és adót fizetnének utána. Cvetković ígéretet tett arra, ha a vállalkozók – még ha névtelen feljelentésekkel is – segítenek a szürkegazdaság képviselőinek felderítésén, kiadhatja az utasítást azok üzérkedéseinek felszámolására. A kormányfő elmondása szerint az államnak az ügyfelek közötti adósságok behajtására nincsenek mechanizmusai, a közfogyasztás jelenleg a hazai össztermék 44 százalékát teszi ki, de tervezik annak 40 százalékra való visszaszorítását.