Nap: 2010. október 21.

A két tartományi titkárság, a környezetvédelmi és az oktatási, tavaly egy projektummal rukkolt elő, amelynek célja a vajdasági óvodák és iskolák rendezése, fásítása, parkosítása, tisztítása. Az Újvidéki Ősz rendezvény keretében tegnap a Vojvodina Sport- és Üzletközpontban erről a projektumról számoltak be a tartományi titkárság, valamint a projektumhoz kapcsolódó vállalatok és alapítványok képviselői. Az értekezleten jelen volt dr. Jeges Zoltán oktatási és dr. Slobodan Puzović környezetvédelmi titkár.

Dr. Slobodan Puzović megnyitva az értekezletet elmondta, hogy tavaly kisebb gondok merültek fel a projektum megvalósítása során, ennek ellenére az idén sokkal nagyobb az érdeklődés iránta.

– Az idén több mint 120 óvoda és iskola vesz részt az akciónkban, amelyet a Vajdaság Erdői közvállalat, a Ćesarov Alapítvány, a Greentech Kft., a RECAN Alapítvány és az Újvidéki Erdőtelepítő Mozgalom támogat.

Takács Márta, a Vajdaság Erdői közvállalat igazgatója közölte a jelenlevőkkel, hogy tavaly ez a közvállalat 900 facsemetét és egyéb ültetvényt ajándékozott az iskoláknak, de a felét nem vették át, nem szállították el.

– A gond abból adódott, hogy az ültetvényeket nem mi szállítottuk ki, hanem el kellett érte jönni. Sok iskolának a távolság miatt erre nem volt lehetősége. Az idén ezt a nehézséget úgy oldjuk meg, hogy az ültetvényeket nem egy helyen lehet majd átvenni, hanem a beérkezett rendelések alapján a vállalat kerületi kirendeltségeiben – mondta Takács Márta, majd hozzáfűzte, hogy mindazok, akik tavaly nem vették át az ültetvényeket, ezt az idén ősszel, vagy jövő év tavaszán megtehetik, és ezen felül újabb 1000 ültetvényt ajándékoznak az óvodáknak és iskoláknak.

Daniela Ćesarov, a svájci Ćesarov Alapítvány vezetője elmondta, hogy ez a civil szervezet támogat minden olyan, különösen a környezetvédelemmel kapcsolatos akciót, amely az iskolákkal kapcsolatos.

– Tavaly a szerbiai iskoláknak 1600 komputert és 100 laptopot osztottunk ki, de a környezetvédelmi akció végén, a következő év júniusában is szép ajándékokkal jutalmazzuk majd a legjobbakat.

Az értekezleten két figyelmet felkeltő előadás hangzott el a másodlagos hulladék gyűjtéséről és értékesítéséről. Az újvidéki Greentech Kft., valamint a RECAN Alapítvány képviselői a pille-. illetve a dobozos palackok értékesítéséről elmondták, hogy Szerbiában e hulladéknak mindössze a tíz százalékát gyűjtik be és hasznosítják. Az Európai Unióban ez a százalékarány meghaladja az 50-et. Az európai országok közül Németország áll az élen, ahol nemcsak a pillepalackokat, hanem az újraértékesíthető hulladéknak a 90 százalékát dolgozzák fel és szállítják ki. Mindkét előadásból megtudtuk, hogy a gyűjtési akciót az iskolákban is népszerűsítik, annak ellenére, hogy nem számíthatnak nagy mennyiségű hulladékra. Oktatási és nevelési célból kapcsolódtak a projektumhoz.

Végül álljon itt a krónikás szerény véleménye is. Meghallgatva az előadókat arra a következtetésre jutott, hogy valamennyien a józan észre, az értelemre, a tudatra akarnak hatni, amikor a környezetvédelemről beszélnek. Pedig a hulladékgyűjtés az egyik legjövedelmezőbb foglalkozás a világon. És miért ne tennénk jövedelmezővé valamennyiünk számára? A horvátországi példát említem, ahol az utak mentén, a folyók partján, a tengermelléken sehol sem látni pillepalackot vagy dobozos palackot. Miért? Nem a magas környezetvédelmi öntudat miatt, hanem azért, mert ott ezt a gondot másképpen kezelik, mint itt. Ha a pillepalackot visszaviszik a boltba, fél kunát fizetnek érte, és csaknem ennyit a fémpalackért is. A fél kuna 7 dinár. És ha a turista nem él ezzel a lehetőséggel, a helybeli szegény emberek (ott is van belőlük bőven) helyettük megteszik. A haszon többszörös. Először azért, mert nincs szemét, másodszor azért, mert kissé segítünk a szegényeken. És mindez senkinek sem kerül pénzébe. Környezetvédelmünk bábáskodásának önjelölt és az adófizető polgárok által jelölt embereknek talán el kellene gondolkozniuk ezen a megoldáson.

Magyar Szó, 2010. október 21.

Még ki sem írták a Szerbiai Telekom 51 százalékának eladására vonatkozó versenypályázatot, már megkezdődtek a kormánytagok közötti találgatások azzal kapcsolatban, hogy mire fordítsák a bevételt: vajon a költségvetésbe kerüljön az összeg, vagy külön alapot hozzanak létre erre a célra. A távközlési vállalat többségi tulajdonrészének értékesítésével kapcsolatban Miša Brkić gazdasági elemzővel beszélgettünk.

– Szerbiának meg kell szabadulnia az összes még állami kézben vagy többségi tulajdonban lévő vállalatától, kiváltképp, ha azok monopolhelyzetben vannak. Igaz, az Európai Unióban ma több cég állami tulajdonban van, láthatjuk azonban, hogy országunk eddig nem mutatkozott valami jó tulajdonosnak. Ugyanakkor a szerbiai közvállatoknak nem csupán tőkére, hanem új szervezésre és technológiára lenne szükségük. Ezeket azonban csak akkor tudnák biztosítani, ha stratégiai partnerséget kötnek egy külföldi nagyvállalattal. A Szerbiai Telekomnak találnia kell egy olyan partnert, akivel könnyebben üzletelhetne. Természetesen sokan azt állítják, hogy a Telekom egy kitűnően működő vállalat, de ha társulna hozzá egy külföldi cég, sokkal professzionálisabb és nyereségesebb lehetne.

A becslések szerint a Telekom 2,43 milliárd eurót ér. Reális ez a becslés?

– Ez csupán találgatás. A szerb kormány felbérelt egy tanácsadó könyvvizsgáló-vállalatot a közvállalat felbecsülésére, amely el is végezte a revizori munkát, de nem ismerjük a valós értéket. Feltehetőleg nagyobb összegről van szó, körülbelül 3 milliárd euróról beszélhetünk.

A megfelelő pillanatban írtuk ki a versenypályázatot?

– Erre a kérdésre én is kérdéssel válaszolhatok: és mikor lesz megfelelő a pillanat? Zoran Đinđić egykori kormányfő annak idején ugyanezt a kérdést tette fel azoknak a kritikusoknak, akik végig azon a véleményen voltak, hogy Szerbiának nem szabadna belekezdenie a reformokba, mert jó az, ahogyan élünk. Sohasem volt megfelelő pillanat a reform megkezdésére, és sohasem lesz elég jó pillanat arra sem, hogy külföldi résztulajdonba kerüljön a Telekom. Láthatjuk, hogy a kormány valóban el akarja adni a vállalat nagy részét, de nem azért, hogy sikeresebb és jobban működő cég legyen, hanem mert pénzt gyűjtenek egy újabb választásra, hogy megvegyék a szavazókat.

Véleménye szerint a közvállalat eladásából származó jövedelemnek egy alapba vagy inkább a köztársasági költségvetésbe kellene befolynia?

– Pillanatnyilag egyik megoldás sem tűnik megfelelőnek. Ha az állami költségvetésbe folyna be ez a jövedelem, akkor a parlament ellenőrizné, mire költik az eszközöket. Tanúi lehetünk azonban annak, hogy a képviselőház a mai napig sem ellenőrzi, hogy mire költik az állami költségvetés bevételeit. Ha pedig egy alapba kerülne az eladásból származó pénz, akkor egy központi bizottság felügyelné, hogy mire költik azt. Ekkor tulajdonképpen egy maroknyi csoport becsületszavára lesz bízva, hogy valóban oda kerüljön a pénz, ahova kell. Nos, ennek a bizottságnak hihetünk is, meg nem is.

Mire kellene költeni a befolyt összeget?

– A közvéleményben két lehetőséget említenek. Ha ez a pénz az állami költségvetésbe kerül, akkor elképzelhető, hogy ugyanaz fog történni, mint ami a Mobtel eladásakor, amikor is zongorákat vásároltak az iskoláknak, meg tornatermeket építettek, vagy önkormányzati irodákat újítottak fel. Ekkor szinte kidobtunk az ablakon másfél milliárd eurót. A másik lehetőség szerint pedig az infrastruktúrára kellene fordítani. Nekem ez a legszimpatikusabb megoldás. Több nemzetközi szervezet és külföldi befektető szerint Szerbia infrastrukturális szempontból az egyik legfejletlenebb európai ország. És itt nemcsak a közlekedésről van szó, hanem a telekommunikációról is. A legtöbbször a széles sávú internetcsatlakozás hiányát említik meg, amelyet ma már a jó üzletvezetés nélkülözhetetlen alapjaként tartunk számon. Négy évvel ezelőtt, amikor eladtuk a Mobtel közvállaltot a norvég Telenor vállalatnak, Bokros Lajossal beszélgettem Budapesten, akit a magyarországi rendszerváltás gazdasági reformjai megalkotójának tartanak számon világszerte. Amikor megkérdeztem tőle, hogy ha ő lenne a szerbiai pénzügyminiszter, mire fordítaná a mobilszolgáltatóból befolyt pénzt, azt válaszolta, hogy a nyugdíjreformra. Valóban. Ha ez az állam tényleg annyira gondoskodni akar a nyugdíjasokról, mint ahogyan azt állítja, akkor a Telekomból származó összeg egy részéből nyugodtan stabilizálhatná a szerbiai nyugdíjalapot.

Mit gondol, ki lesz a nyertes pályázó?

– A közvélemény szinte egyhangúan a Deutsche Telekomra tippel, de nem lepődnék meg, ha az egyiptomi Orascom vagy a francia France Télécom lenne a nyertes. Ha azonban átgondoljuk, akkor a Deutsche Telekom lenne számunkra a legjobb választási lehetőség, hiszen társtulajdonosa annak a görög OTE távközlési vállaltnak, amelynek 20 százaléknyi érdekeltsége van a Szerbiai Telekomban. Ha megnézzük, mindegyik cég megfelelő lenne, hiszen korszerűek és jó technológiával rendelkeznek. Ugyanakkor a régióban a német vállalat a legjobban képviselt, és Szerbia az egyetlen ország, ahol még nincs érdekeltsége.

Magyar Szó, 2010. október 21.